Ceangaii
RomânaEnglishHungarian


Konferenciák

"Román katolikusok vagyunk, nem csángók"

Először szemtől-szembe a tárgyalóasztalnál román és magyar tudósok – 2002 július 6 Jászvásár. "A csángók eredete, nyelve és kultúrája" – nemzetközi szeminárium.

Román és magyar tudósok először tárgyalnak szemtől-szembe, hogy tisztázzák: a csángók románok vagy magyarok?

Ha későre is de csakis azért jött létre a tárgyalás, mert a magyar fél az Európai Bizottság parlamenti ülésén tett le panaszt, a moldvai csángók vérrokonának tüntetve fel magát. Az eredmény? A 1521-es ajánlás mely majdnem ultimátumszerűen szól és felkéri a román államot, hogy támogassa a "tragikus" helyzetben levő moldvai csángó falvakat, "jogokat" biztosítva azoknak, "jogokat" mint magyar nyelvű oktatás és magyar nyelvű mise. Az ajánlás morális szerzője a fin Tytti Isohookana Asunmaa az Európai Unió, csángó kultúra problémájával megbízott jelentéstevője. Ő is jelen volt moldvai fővárosban szervezett szemináriumon. Már a szeminárium kezdetén, Asunmaa asszony kijelentette, hogy a csángók fin-ugor származásának pártolója. Még azt is kijelentette, hogy a csángók olyan fin katonák leszármazottai akik a XVII-ik században kerültek Moldvába (!). Egy szót sem szolt a csángók feltételezhető román eredetéről! Nem csoda, hiszen a sietős, pár csángó falut meglátogató, adat gyűjtő utján, a fin képviselő elkerülte a helyi hivatalosságokat és csupán az RMDSZ-hez való tartózásával büszkélkedő Moldvai Csángómagyarok Szövetségének panaszait hallgatta meg.
A Jászvásári World Trade Center elegáns értekezlet termében heves viták zajlottak. "Csángók = magyarok = mind Moldvai romai-katolikus polgárok" – ez volt a magyar kutatók körében egyhangúlag elfogadott alapelv, inkább fanatikus, mint tudományos érvekkel alátámasztott alapelv. Mivel a románok ortodoxvallásúak, azt a következtetést lehet levonni, hogy az összes romai-katolikus más nemzethez, a magyar nemzethez tartozott.  Tánczos Vilmos a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem docense, a hallgatóságnak bemutatót egy térképet több tucat moldvai várost megjelölve, állítólag a Magyar királyság keleti határait őrző katonák által létrehozott városok. Jászvásár, Balard, Szeretvásár, Husz, Baké, Szúcsáva és még sok más város, a magyar kutató szerint magyar és a magyarok által létesített helyiségek. A népszámlálás adatai is ( a 2002 népszámláláskor csak 1266 személy vallotta magát csángónak, egy kis hányada a körülbelül 265.000 katolikust számláló Jászvásári Egyházmegye  híveinek) a román állam hamisítványainak, egyes jogtalan, asszimilációs politikák ferdítményeiként voltak értékelve.  A román résztvevők, nyugodtan, könnyen ellenőrizhető tudományos bizonyítékokkal érvelve a helyzet magaslatán maradtak. Úgy például a Jászvásári "Al.Philipide" Filologia Intézet tanára, dr. Stelian Dumitracel, megjegyezte, hogy a város neve latin eredetű "Villa lassyorum" és az első, a városról szóló bejegyzések a XIII-ik századi dokumentumokban találhatók. Anton Cosa történészt meglepte az értekezlet címe: " Nem tartóm indokoltnak a "csángó" kifejezés használatát egy etnikai csoport megnevezésére. A Moldvai katolikusokról és nem a Moldvai csángókról kell beszélnünk, mert ők nem egy külön etnikai kisebbség, hanem egy vallási közösség". 

Másnap az értekezlet, váratlan megoldásnak nézett elébe, amikor az összes résztvevő Asunmaa asszonnyal az élen és három újságírókkal teli kisbusz elindultak a két nagyobb Moldvai "csángó" faluba: Buta és Szabófalva, hogy a "helyszínen" ellenőrizék az egy nappal azelőtt tárgyaltakat. Váratlan látvány fogadta a vendégeket. Ősi román öltözetet viselő, tüzes paripákat megülő, háromszínű lobogókat lengető "csángók" fogadták a vendégeket. Az út mindkét oldalán, hosszú kilométereken át, a kerítéseket román motívumokkal díszített szőnyegek borították és száz, ezer falusi kiabálta, hogy ők románok és mindig is azok maradnak. A butaiak egyhangúlag kijelentették, hogy falujukban soha nem voltak csángók, hogy számukra sértő ez a szó, hogy itt senki nem beszél magyarul. Egy 78 éves öregember, Petre Demeter, egy plakáttal a kezében fogadta a vendégeket melyen azt írta "Mi románok vagyunk, nem csángók". " Sem apám, sem pedig nagyapám nem hallót, csángó beszédet ebben a faluban. Most, hogy jön ahhoz valaki, hogy meggyőzzön, hogy azok vagyunk, amik nem vagyunk tulajdonképpen?" A templomfelé menet Asunmaa asszonyt elkísérte egy csoport román nemzeti ruhába öltözött asszony, akik megpróbálták elmagyarázni, gesztusokkal is, hogy románok és, hogy öltözetük is román. Közel 2000 ember esett térdre Alois Damoc plébános és szent Gergely háta mögött egyhangúlag mondva a "Miatyánk-t". A   székesegyház melletti színpadón, Greta Predoi, a Butai iskola igazgatónője elmondta a vendégeknek, hogy "A butaiak román romai-katolikusnak tartják és tartották mindig is magukat", hosszú ideig mindenki a magasztos "Noi suntem romani" éneket énekelte. A több mint 10000 lelket számláló Szabófalva, kétségtelenül a legnagyobb katolikus közösség Moldvában. Azt mondták, hogyha maga a pápa jött volna, akkor sem gyűlt volna ilyen tömeg a helység utcáira. Ugyan azok a virágmintás szőnyegek, ugyan azok a román nemzeti viseletek majdnem 8000 moldvai paraszton, de még legalább egy sem mondta ki a "csángó" szót.
"Szabófalviak, mi románok vagyunk" állt egy a község dísztermében felállított plakáton, pontosan azon színpad előtt, ahová a vendégeket ültették, ahol Toma Encuta helybeli pap elmondta "A "csángó" vagy "bozgor" megnevezés nekünk Moldvai katolikusoknak sértő és bánatot okoz román lelkünkben". Milyen paradox! Büszke vagy, hogy román vagy, jönnek mások  és a te nevedbe beszélve, azt mondják csángó vagy...

Bákó, 2006 június 1-2-a, Nemzetközi tudományos értekezlet "Moldvai csángók

Veszélyben a hagyomány és a kultúra". Az eseményt magyarországi alapokból szervezték és csak olyan személyeket, hívtak meg kiknek felszólalásuk megfelelt a végső összefoglalás céljának. Ezen az értekezleten nem voltak ellen mondások, csendes hangnemű értekezlet volt. Meglepő...

Íme néhány felszólaló véleménye:

  • Meinolf Arens történész,  Müncheni Magyar Intézet: "nem tudjuk megérteni a csángók valós eredetét, csak hogyha félretesszük a jelenlegi Románia dákó-római folytonosság mitológiáját is. Párhuzamosan elemezve a Moldvai román és magyar vándorlást, tudjuk bizonyítani, hogy a csángók magyarok és azok is voltak"
  • Diószegi László, Budapesti Teleki László Alapítvány  kuratóriumi tag: a román kutatók nem jöttek el az értekezletre, mert féltek valamitől. Nem csak azok akik román eredetűnek vallják magukat hanem mások is akik a Budapesti értekezleten hevesen cáfolták a hivatalos román álláspontot: a Moldvai magyar etnikai kisebbség létezésének tagadását".
  • Varga Andrea, Budapesti történész: kijelentése szerint több mint 10 évig tanulmányozta a Bukaresti archívumokat – "Dumitru Martinas könyve, aki a 70-es években beültette az emberek öntudatába a csángók román eredetét, a szekuritáté félretájékoztató műve, mivel a szerző az U.M. 0544 – Félretájékoztató szolgálat tisztje volt.  A papok 80%-át toborozta a szekuritáté és rávette őket az együttműködésre". 
  • Hegyeli Attila, oktatási problémákért felelős, Moldvai Csángómagyarok Egyesülete – "a román hatóságok még mindig próbálják meggátolni a magyar órák bevezetését a Csángóföldi iskolákba. Újabban a Bákói Tanfelügyelőség úgy próbálja akadályozni ezt a folyamatot, hogy kevesebb tanári állást engedélyez, mint amennyi törvényesen van előírva és csak egy évre alkalmazza a tanárokat, hogy a nyári vakáció idejére ne kapjanak fizetést".
  • Iancu Laura, "magyar csángó", a Moldvai Csángómagyarok Egyesületének tagja, szülőfaluja a Bákói    , kitelepedet Budapestre – "Itt Romániában, mi csángók, le vagyunk nézve mert magyarok vagyunk. Ha elmegyünk Magyarországra, mert a román állam hatóságainak önkényeskedő  intézkedései miatt, nincsenek magyar iskoláink és már majdnem nem tudjuk beszélni ezt a nyelvet, nagyon nehéz. Akik Magyarországi iskolákba tanulnak, nem jönnek többé haza, de ha nem is jönnek haza nem kell elfeledjék, hogy minden erejükkel közösségüket szolgálják".

Végezetül meg kellene említeni Martinas tiszteletes, Dumitru Martinas professzor testvérének 1942-ben egy tanulmányban tett kijelentését: "Ideje lenne szembe nézni a történelemmel és a valósággal, és megadni a Moldvai katolikusoknak azt a jogot, hogy románoknak nevezzük és igazi románok legyenek. Illene többé nem sértegetni a nemzet és haza iránti szeretetüket, hogy szóban és tankönyvekben ne úgy legyenek értékelve mint magyarok és idegenek, hogy ne még csúfolják őket kellemetlenül "csángóknak", mert a csángók nem léteznek, hanem katolikus vallású románok léteznek".