Ceangaii
RomânaEnglishHungarian

Szelektív irodalom

Bemutatjuk egy részét azoknak a könyveknek, tanulmányoknak, dokumentumoknak, cikkeknek, amelyeket ezen oldal készítéséhez felhasználtunk. Közé teszünk rövid idézeteket, hogy olvasásra késztesse a látogatott. De terjedelme miatt a csángó tematikát nem lehet pár sorban leírni. A legtöbb, itt megjelenítet irodalom, utalást tesz más forrásokra, tehát aki többet akar tudni a témáról több, a csángó tematikával foglalkozó tanulmányt olvashat.

Ferro, Teresa – „ A Moldvai katolikus miszionáriusok” , IDC Ress kiadó, Kolozsvár 2006
„ Ferro Teresa az olaszországi Udinei egyetemen román nyelv és irodalom tanára. A Moldvai katolicizmus megjelenítése annál is jelentősebb, mivel egy a román nyelvet és kulturát jól ismerő idegen részéről jön. Egyensúlyt, precizitást, átlátszóságot sugárzó könyv egy ritkaságba menő történelmi, kulturális és nyelvészeti tanulmány.
 (Ioan-Aurel Pop, „Előszó”)

Pályafutása alatt a román kultúra, különböző, kevésbé kutatott,  arculatát tanulmányozta: az Olaszország déli régióiban beszélt dialektusok és a különböző román dialektusok hasonlóságait, a  latin nyelvről a Kárpát-Duna régióban és a balkánon beszélt proto-román nyelvre való áttérést, az első román nyelven irt szövegeket. Ez által próbálja leépíteni a már berögződöt viszonyt a „központ” és a „perem” , Roma és a keleti latinság között.
A keleti katolikus missionárius jelentős helyet foglalnak a Teresa Ferro munkáiban. Az idézet könyv egy evtized kutatási munka, a De Propaganda Fide és a bolognai Arhi gimnázium levéltáraiból előkerült ismeretlen vagy kevésbé tanulmányozott dokumentumok átvizsgálását jeleníti meg. „A Moldvai katolikus misszionáriusok” csak az előfutára egy jóval nagyobb tanulmánynak”

(Monica Avram, Maros Megyei Könyvtár – a könyvről irt ismertető )

Ősrégi hagyománnyal büszkélkedhetnek a Moldvai latin közösségek, viszont a „Moldvai katolikusok” elnevezés, a majdnem nyolc évszázados katolikus jelenlét a román régióban, különböző valóságokat feltételez.
Három részre osztható a moldvai katolicizmus történelme: a legrégibb, középkori, amikor megjelenek az első, gyengécske, misszionáriusi próbálkozások, amikor a pápák figyelme a keleti románok felé irányul, amikor a Kárpátokon túli területek felkeltik a magyarok politikai- egyházi érdeklődését, később pedig a román uralkodók Roma felé irányuló érdekei. A fentiek azt bizonyítják, hogy ekkor Moldvában kevés katolikus élt és az a kevés sem volt román nemzetiségű.
A második periódust a XVI század vége és a XVIII század közepe között helyezhetjük időrendbe.  Ebben az időszakban Roma nagy reményeket fűz a Moldvai ortodoxok megtérítéséhez és azok Romával történő egyesüléséhez. A De Propaganda Fide Kongregáció misszionárius szolgálata Moldvát válasza mint saját Prima Provincia-t.
A második periódusban is kevés a Moldvai katolikus, ezek még mindig többségükben nem román nemzetiségűek.
A harmadik periódust a XVIII század második felétől lehet számítani és a fejedelemségek egyesüléséig tart. A jelenlegi helyzetet megelőzően, a kitartó misszionárius munkának és az egyházi szerveződéseknek köszönhetően, jelentősen megnő a Moldvai katolikusok száma. Ha Erdélyből áttelepült katolikusokról is van szó, ha magyaroknak is titulálják őket, jól ismerik a román nyelvet vagy lehet, hogy többségük anyanyelve román és a szülőföldön  többségük nem volt katolikus”.

   
Bandini, Marco „Codex. Az összes Moldvai romai-katolikus templom általános látogatása, 1946-1948, Presa Buna kiadó, Jászvásár 2006

„Marco Bandini, 1644 augusztus 21-i érseké avatását követően, 1644 szeptember 3-án titkára, Petru Parcevich kíséretében Moldvába látogat. Bandini az intéző tisztséget kellett betöltse. a Moldvai missziója idején (1644-1650), Marco Bandini számtalan levelet irt romai feletteseinek.  
(...)
Marco Bandini érsek bakó-ban halt meg 1650-ben, halálát talál sietette Benke Pál, magyar jezsuita misziónárius és George Kutnarski, lemgyel, a fejedelem titkára”
( Doktor Traian Diaconescu – egyetemi tanár – „Bevezető”)

„ A falú román neve Fântânele (...) A tizenkét házban lakó magyarok száma csak 58, gyerekekkel együtt. Ők a Bákói templomba járnak. A román lakóság száma 400 és több mint 100 házban laknak.
(...)
Karácsony köve
Valamikor egy tiszta magyar „vásárhelység” volt, most viszont csak három házban laknak magyarok, gyerekekkel együtt 16 személy. Közülük csak egy öregember, Ioan, ismeri anyanyelvűket. Az oláhok száma 800 és 300 házat laknak.

Mărtinaş Dumitru „A Moldvai csángók eredete”, kiadó editura Ştiinţifică şi Enciclopedică, Bukarest 1985

„Nagy dráma a halál utáni bemutatkozás !.. a Dumitru Martinas drámája. Nem láthatta a megjelent könyvét . (...)  Dumitru Mărtinaş csángó mivolta elhárítja az érdek gyanúját az egyik vagy másik megoldásról.”
(Ion Coja, utószó)

Ugy néz ki, hogy a titokzatos Moldvai csángók nem mellékutakon és nem történelmünk ismeretlenebb, a valamikori kutatokat zavaró korszakából jöttek. Sokáig próbálták elferdíteni de a múltat lehetetlen letagadni. Az elferdítési próbálkozások idején megfeledkeztek egy fontos tudományos elemről: a román nyelvről. Téves volt az a feltételezés, hogy a történelmi múltat el lehet temetni helyettesítve az anyanyelvet egy idegen nyelvel, melyet soha nem tanultak meg helyesen és ily módon biztosítót az asszimilálás(...)
Egyes falvakban, kiváltképp Bákó megyében, a jobban elszékelyesítetek, a családban a csángó nyelvet beszélik, viszont máshol a román nyelvet használják. Ellentétben sokak gondolatával és egyes magyar szerzők is kijelentéseivel, ez a magyar ajkú nemzet nem magyar eredetű. egy román eredetű nép melyet a nyelvhasználat területén jobban sikerült székelyesíteni. Viszont a hagyományok: viselet, szokások, életmód, a régi házak stílusa, megtartották román jellegzetességüket.   (...)
Ahhoz, hogy meggyőződjenek arról, hogy tagadhatatlanul román lakosságról van szó, olyanról amelynél a székelysités nem változtatott semmit az anyagi és művészeti szokásaikon, az etnográfusoknak elegendő ha ránéznek a Domokos Péter Pál és Mikecs László könyveiben megjelent képekre”.

Pal, Iosif Petru „A Moldvai katolikus csángók eredete és évszázados pásztoraik, a franciskánok „ Serafica nyomda, Szabófalva – Roman, 1942

„Az Erdélyből ide (Moldvába) jött román nevű családok neve egy idő után magyar forditásban  jelennek meg: az Ursaru mint Medves, a Lupu mint Farcas, A Pescaru mint Hallasz, a Feru mint Vass, a Fieraru mint Kovacs, vagy kimarad  a román család név es felveszik az apa vagy nagyapa magyarra fordítót keresztnevét. Még az én nevem sem az eredeti. Az egyházi statisztika szerint 1781-ben a nagyapám – Dumitras Petru Pauli szóval Paul (Pavel) Dumitras Péterje, rögtön utána következik apám nagyobbik, nős, testvére aki már Aron Petru Pal! Hol maradt eredeti nevünk a Dumitras?
(...)
Az Erdélyből jött magyar tanító még a temetőben a keresztekre is magyarul feliratozott, még ott is ahol csak románul beszéltek. Egyes magyar papokkal együtt, magyarra fordították a román családok eredeti nevét vagy magyar becenevekkel helyettesítették azokat”.

Zaharia, Dumitru „ A csángók – egy történelmi fikció” , Sepsiszentgyörgyi Tudományos Értekezlet, 1997

„Az erdélyi románok történelmét hamisító egyike volt Zöld Péter a Delnicei katolikus egyház szolgálója. A misszionárius 1780 december 7-én indult Moldvába, kevés idő után 1781 január 11-én már Erdélyben volt ahol megírta valótlan jelentését a Moldvai katolikusokról.”

A Spiru Haret egyetem bákói fiókjának 1994-1995 között végzett tanulmánya. A tanulmányt Bákó –Roman –Neamt -Jászvásár 21, többségében romai-katolikus lakosságú  helységében végezték ( megtalálható a Monitorul de Bacau 1996 február 13-17-i számában)

„A megkérdezettek 91% románnak vallja magát, 6,3% csángónak és 2,75 magyarnak.
(...)
A tanulmány alanyai kijelentik:
„Én románnak tartom magam. Román vagyok, hát Romániában élek és itt születtem”.
„ Zavar, hogy jönnek a magyarok és azt mondják, hogy magyarok vagyunk. Nem igaz. Román vagyok. Romániában élek. Én nem vagyok magyar”.

„ Van itt négy érdekes család, életükben nem dolgoztak, nem tudnak egy szeget elütni, nem tudják mi egy munkakönyv vagy tudom is én, egy munkahely. Beálltak az RMDSZ-be és magyaroknak tartják magukat. Lássuk csak a klézsei népviseletet és lássuk az övékét is. Ég s Föld különbség van közöttük”.

„Szüleink és nagyszüleink azt mondták, hogy román őseinket elűzték Erdélyből és ide telepedtek le”

„Én úgy tanultam szüleimtől, hogy román vagyok. Fenntartom, hogy román vagyok. Nem mondhatok mást”

„Nem kell eladd országodat. Egy normális, egészséges ember nem csinál ilyesmit. Feltéve ha hazafi vagy....Itt születtél, a román nyelvet beszéled, itt van a te országod ahol születtél. Akik a magyar nyelvet akarják bevezetni a falúba....Nem léteznek. Akik a magyar nyelvet akarják haszonleső emberek. Anyagi javakat. Csak ez a céljuk. Mi románok vagyunk”.

Lechinţan, Vasile „Ismeretlen dokumentum 1772: a bákó környéki csángók a székelységből elvándorolt románok” – „Românul” hetilap, 1995 március 27 - április 2

Az 1772-ben elkészült Conscriptio jobbagiorum incesti sedis siculicalis kasszon in  Moldoviam sub moderno turcico bello profungientium a török háború idején a székelységből Moldvába elvándorolt románokat összeíró dokumentum.
Kihasználva az orosz-török háború okozta zavargásokat, a román jobbágyok átvándoroltak hegyen túli testvéreikhez. A névleges összeírás megjeleníti, hogy honnan vándoroltak és melyik moldvai faluba telepedtek le.
(...)

A székelyföldi görög-katolikus egyházak anyakönyvei megerősítik az összeírás szolgálta adatokat. A kolozsvári Nemzeti Levéltárban megtalálható, fontos történelmi jelentőséggel bíró dokumentum, tagadhatatlan bizonyítéka a moldvai csángók román eredetének, különösen a Bákó környéki csángók eredetének”.

Vergatti, Radu Stefan „A csángók rejtélye”, a tanulmány elérhető a www.rocsangos.home.ro címen

„A Budapesten elhasznált rengeteg tinta sem tudja megváltoztatni a csángó történelem menetét, az valóság  bárhonnan nézve egy és ugyan az.
A csángók katolikus románoknak vallják maguk, ahogyan kitűnik a múzeumokban, nemzeti levéltárakban és épen Vatikánban is megtalálható és tanulmányozható dokumentumokban. A csángók román eredetét bizonyítja a viseletük, szokásaik, a románokéval azonos élet vitelük, az iskolában vagy templomban, legyen az katolikus vagy ortodox, használt nyelv.
(...)
Levéltári dokumentumok és történelmi kutatások bizonyítják, hogy a Kárpátoktól dél-keletre mindig is gazdaságilag, politikailag, szociálisan, kulturálisan és egyházilag magszervezet román közösség élt. Az első elvándorlásokat a XIII- ik századra lehet időzíteni, a magyar birodalom Kárpátokon túli terjeszkedésének idejére, ahol szembesült a helybeliek ellenállásával.
1234-ben IX-ik György Pápa, IV Bélá-hoz intézet levelében arról ír, hogy a helybeliek nem egykönnyen fogadják el a katolikus vallást és, hogy az erdélyi lakosság átmegy a Kárpátokon .... egyé-olvadva az oláhokkal”
Egyházi személyiségek munkáját a magyar birodalom érdekeivel azonos politikai, katonai érdekek vezérlik és a Kárpátok dél és keleti részét a magyar birodalommal való egyesítő törekvéseknek köszönhetően teret hódit a katolikus vallás.

Popescu, Ioan Loghin „Egy álprobléma. „A moldvai csángók” – interjuk Stefan Erdes Bákói dékán, dr. Anton Cosa profeszor, Gheorghe Bejan a moldvai „Dumitru Martinas” Romai-katolikusok Egyesületének elnöke – megtekinthető a „Formula As” hetilap archívumában a www.formula-as.ro/reciste498 44 -o-falsa-problema%93ceangai%94-din-moldova%93am-fost-suntem-si-vom-fi-romani%94...-html címen.

’- És mégis azt mondják csángók és nem románok” úgy néz ki egy identitás zavar közepette vagyunk...
- Ennek a közösségnek az úgy nevezett identitás zavara egy álproblémát jelentett és azt jelent mai nap is, Románián kívüli érdekekre alapozva.

(...)
Tulajdon képen a romai-katolikusok identitása irányában történő agresszivitás tanúi lehetünk.    

Elitélendő egy nemzet felemelkedése és érdekei miatt, minden bizonyíték ellenére, valaki megengedi magának, hogy feláldozzon egy vallási közösséget politikai célok elérése érdekében. Szomorúan tapasztalom, hogy hit nélküli emberek illúziókat vadászok nevében jönnek és zavargást keltenek közösségünk életében. A nyelvezet terén történő próbálkozások, „a végső” megoldás keresése a moldvai romai-katolikusok ügyében. Röviden a mi igazságunk e következő: románok voltunk, vagyunk és leszünk öröké ebben az igen édes és igen toleráns országban”.

Florea, Ion A. „Román elemek a moldvai katolikusok családi nevében” – a tanulmány elérhető a convorbiri-literare.dntis.ro/IFLOREAnov3.html címen

„A moldvai katolikusok családi neve, ahogy kitűnik a XVII-ik század utáni és jelenkor közötti anyagokból, kimutat nagyon sok román elem-et ami fellelhető a pan-román vagy erdélyi román keresztnevekben.
Ahogy Dumitru Martinas is leírja élete könyvében, a moldvai csángók eredetét a Moldvával szomszédos Erdélyben, a székelységben kell keresni,(ahol a románok nemzettelenitése ment végbe, példák G. Popa-Lisseanu „A székelyek és a románok székelyesítése” című könyvben, Bukarest 1932)  figyelembe véve az utólagosan elsajátított moldvai elemek befolyását. Úgyan ez történt Naszód, Barcaság és Fogaras vagy távolabbi vidékeken is. (példák a Stefan Metes, „Román elvándorlások Erdélyből a XIII-XX-ik században Tudományos kiadó, Bukarest 1971)”

Virlan-Blaj, Cerasela Maria „A moldvai katolikus közösségek. Esettanulmány: a Roműn-nal szomszédos falvak romai-katolikus lakosága” –megtalálható a www.jsri.ro/old/html%20version/index/no_3/ cerasela_maria-articol.htm címen

„ A moldvai katolikus közösség példa a román nép toleranciájának, viszont komoly gondokat okozott történelmileg. Ez a népcsoport melyet magukénak tekintenek úgy a magyar mint a román történészek, az 1992-es népszámlálás alkalmával többségükben román-nak vallotta magát. A „csángó” elnevezést, mellyel titulálják ezt a közösséget, először Zöld Péter használta a XVIII-ik században és korcsost, vegyest jelentett, de a többség által nem elfogadott pejoratívnak tekintet elnevezést átvette a magyar történetírás és az utóbbi tíz évben a román is. zavarkeltő, hogy ezt a közösséget úgy tanulmányozzák mint egy egységes homogén közösséget, habár különbségeket lehet észlelni”.

„A valóság a romániai csángókról” – a moldvai romai-katolikusokról szóló cikk gyűjtemény, megtalálható a eresulcatolic.50webs.com/adevcg.html címen

„Kik a csángók? Folytatva évszázados politikájukat, a magyarok odáig fajultak, hogy dokumentumokat hamisítottak és pénzzel megvásárolták a történelmet nem nagyon ismerő egyszerű embert (...) Ahogyan az kitűnik a román csángók által rendelkezésre bocsátott dokumentumokból, ők nem tekintik magukat magyaroknak. Beszédükben nincs magyar befolyás, sőt”.

Chelaru, Ioan (szenátor) – „A csángók, a titoktól a valóságig” – a Szenátus 2006 február 13-i ülésén elhangzott beszéd – megtalálható a www.cdep.ro/pls/steno/steno.stenograma? ids=6034&idm=3,02&idl=1 címen

„Úgy érzem eljött az ideje, hogy kijelentsem, hogy mi akik ezt a moldvai keresztény kisebbséget képviseljük, mi az elmagyarosított román lakosság utódai vagyunk és nem vagyunk, nem is tekintettük soha magunkat egy etnikai kisebbségnek. Nem tagadom, hogy egy vallásos kisebbség vagyunk és valószínű azok is maradunk, de ez egészen más.
(...)
Tapasztalom, hogy az utóbbi 10-15 évben, mint több az egyház, az asszimilációban játszott szerepét, beavatkozását célzó kijelentések láttak napvilágot, beavatkozás melynek a moldvai romai-katolikus közösség szakadása lenne az eredmény. Valótlan, alaptalan kijelentéseket hallottam arról az egyházról melyik hívei körében az egyensúlyt és a harmónia hirdeti. El odáig, hogy még Vatikánt is vád érte a Jászvásári romai-katolikus érsekség létrehozásáért, mely érsekség hozzájárult a magyar csángók románosításához”.

Bichir, Floria „Hogyan lehet feltalálni egy kisebbséget. Attila – a moldvaiak keresztatyja! A „National Geographic” lapban, a csángók Attila „Isten ostora” utódainak vannak bemutatva – a dokumentum megtalálható a www.punctecardinale.ro/oct_2005/oct_2005_6.html címen

A jászvásári romai-katolikus érsekség, a ”Dumitru Martinas” egyesület vagy a Román Akadémia intelmei ellenére, elharapódzót a moldvai romai-katolikusok magyarosítása. Ösztöndíjak a magyarul tanulni akaróknak, élelmiszer szegélyek a szegény családoknak, Magyarországi kirándulások, mindez a minél több román identitása megvásárlásának érdekében. A román csángók képviselői elítélik az erőltetett magyarosítást, mely nyílt konfliktusok okozója.
 2005 május 23-án magyar hivatalosságok avattak magyar iskolát Rekecsinyben, ez valóságos konfliktust idézet a románok és.....románok között. A magyar iskola alapkövének elhelyezésén részt vett a magyar köztársasági elnök felesége Madl Dalma, Magyarország nagykövete Terényi János és az RMDSZ ügyvezető elnöke Takács Csaba. Az iskola ötlete a Romániai Magyar Csángók Egyesületétől származik, egyesület melyik kiválasztotta az iskola elhelyezését is: a mezőn, egy búzatábla közepén, terület melyet 87000 euróért vásároltak meg. az eseményen részt akart venni egy csoport román fiatal (Románia zászlójával és egy banner-rel amin azt irt, hogy „Mi románok vagyunk”), de megtiltották részvételüket. „Mi úgy gondoljuk, hogy egy olyan helységben ahol a lakosság többsége román, nincs helye egy magyar iskolának” mondta csort romai-katolikus fiatal, a helybeli „Sfantul Ioan Calabria” alapítvány alkalmazottai. Ionut Cici és Sebastian Ungureanu hozzátették, nem akarnak semmi zavargást kelteni csak ott akartak lenni a román zászlóval és a banner-el a „tengernyi piros, fehér, zöld színek között”